Egyáltalán, milyen színek mely színekből keverhetők ki?
A színek kapcsolatrendszerét általában színkörrel illusztrálják. A színkép hét fő színe: a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya.
Az elsődleges színek a vörös, kék, és sárga, ezek más színek keverésével nem állíthatók elő, ugyanakkor elvben minden szín előállítható belőlük. A másodlagos színek két elsődlegesből jönnek létre: Kék + vörös = lila Vörös + sárga = narancs Kék + sárga = zöld.
A másodlagosok az alapszínek kiegészítői. A zöld a vörös kiegészítőszíne, mert nincs benne vörös, a narancssárga a kéké, a lila a sárgáé. Habár minden értékük, színerősségük, világos-sötét, hideg-meleg hatásuk eltérő, ennek ellenére keresik egymást, összekapcsolódnak. A kiegészítő színpárokban megvan mind a három alapszín. A mi szemünk is megkívánja ezt a teljességet. A kiegészítő színek kölcsönhatása alapján sok festő ösztönösen harmonikus képet készített a római középkoron át egészen napjainkig.A tapasztalat azt mutatja, hogy a másodlagos színeket nem könnyű kikeverni, és ebből valahogy a lila és a narancssárga meglehetősen labilis, mert nagyon könnyen túlsúlyba kerül benne valamelyik alapszín.
A harmadlagos színek egy elsődleges és egy másodlagos színből állíthatók elő. Fontos alapfogalom a komplementer (kiegészítő) színek, amelyek a színkörben egymással szemben helyezkednek el. Összekeverve kioltják egymást, semleges szürkét adnak. Egymás mellé helyezve viszont kölcsönösen fokozzák egymás telítettségét, így élénk kontrasztot képeznek. Ismert még két további csoportosítás is a tónusértékek alapján: a világos színárnyalat, amely fehér hozzáadásával keletkezik, és a sötét színárnyalat, amelyhez feketére van szükség.
Diszharmonikusnak általában azokat a színeket érezzük, amelyeknek közös tulajdonságaik vannak, például az élénk rózsaszín és a gesztenyebarna – mindkettő a vörös származéka. Egy diszharmonikus színt használhatunk egy másik kiemelésére, de nagy felületen inkább ütik egymást.Megkülönböztetünk még meleg, illetve hideg színeket, amelyeket elválasztó tengely a sárgát és ibolyát összekötő egyenes. A legmelegebb szín a vöröses-narancs, a leghidegebb a kékeszöld. Egy szín minél világosabb, annál melegebbnek tűnik, és fordítva. A színek világos-sötét kontrasztját legjobban az impresszionisták használták ki, akik festményeik közül eltávolították a feketét és fehéret, és a fényt meleg színekkel, az árnyékot a megfelelő hideg kiegészítőkkel festették meg. Persze a színelméleten felül azért ott van még a festék egyéni „lelkivilága” is… én (is) kevertem már fehéret sárgával úgy, hogy zöldes lett a végeredmény…ne kérdezzétek, ez néha mitől függ…
[/fusion_builder_column][/fusion_builder_row][/fusion_builder_container]
Leave A Comment