Maslow szerint a kreatív, önmegvalósító személyek gyakran tapasztalnak egyféle “óceanisztikus” érzést, a természettel, a világgal való egység élményét, ami túllép időn és téren.
Mintha a gyermekkort idézné ez a mondat, amikor úgy elmerültünk a játékban, hogy még enni is elfelejtettünk.
A mai kor embere kétféle módon tud eljutni ehhez az élményhez, amit Csíkszentmihályi Mihály flow-nak nevez.
Vagy annyira szereti a munkáját, hogy egyfajta szenvedéllyel, hivatástudattal éli meg, ami szinte már nem is munka, hanem játék, vagy olyan hobbitevékenységet talál magának, ami “kiemeli” a hétköznapok egyhangúságából.
Nekem ilyen az üvegfestés: nem számít, éjjel van-e vagy nappal, hány órát ülök egy helyben, ettem-e vagy szomjas vagyok, csak repül az idő és észre sem veszem…ott ülök a műhelysarkomban és egyszercsak hopp: előttem egy újabb kész üvegkép! 🙂
Éreztél már ilyet Te is? Oszd meg velünk, mi volt ez!
Leave A Comment