Képkeretek lécekből

A képkeretlécek választéka bőséges, ízlés dolga, hogy melyiket vásároljuk.



Nyers, kezeletlen képkeretanyagot a barkácsboltokban is vásárolhatunk, ám ezek kiválasztásakor legyünk körültekintőek, mert erezetük szálanként eltérő, s ez a natúr, lakkozott kereteken zavaró tónuskülönbségeket okoz. A nagyobb barkácsáruházakban ennél igényesebb és egyedi keretlécek között válogathatunk.
Ezek hossza 2-3 m, s az egész szálat meg kell vásárolnunk. A maradékot azonban kis keretek készítésére szinte teljesen felhasználhatjuk. S nemcsak keretanyagot, hanem képszegeket, akasztókarikákat, s az egyéb e munkához szükséges kellékeket is azonnal megvásárolhatjuk itt.



Minthogy adott a kép paszpartuba foglalt mérete, a hozzávaló keretlécek összhosszát könnyen megállapíthatjuk. Arra azonban ügyeljünk, hogy a vásárolt léc(ek) biztonsággal kiadják a szükséges darabokat.



A keret összeállításához kell egy-két speciális eszköz, de minden megoldható otthoni körülmények közt.

A lécekből akkora ferde végű darabokat kell levágnunk, hogy az aljazásukba férjen – 1-2 mm hézaggal – a kartonkeret. A lécnek ezért az egyik végét gérládában vágjuk 45 fokban ferdére, az aljazásba jelöljük fel a kartonkeret oldalának a méretét, majd e pontból kiindulva, az előzővel ellentétes irányba finomfogazású illesztőfűrésszel vágjuk ferdén méretre a lécdarabot. A következő darab is ezzel azonos méretű legyen, de előbb a léc ferde végét ellentétes irányba újból fűrészeljük 45 fokosra. A ferde szögek szárai mindig a képmező felé “mutassanak”.



Előfordulhat, hogy a gérládában leszabott lécek szöge, vagy a vágási síkjuk némi pontosítást igényel, ezt síkba csiszolással korrigálhatjuk. Ám arra ügyeljünk, hogy az így lemunkált léc a párjával azonos hosszúságú legyen. Szükség esetén a hosszabb darabot is csiszolással munkáljuk le. Profibbaknak: a csiszoláshoz fúrógépbe fogott csiszolótárcsát, és erre 45 fokban lerögzített vezetőlécet használjunk. Az ilyen pontosításokat elkerülhetjük, ha szögbeállítható fűrészelő készülékben szabjuk le a keret darabjait. E készülékkel akár hat-, vagy nyolcszögű kereteket is készíthetünk.



A lécek végét ezt követően kenjük be vékonyan erős kötést biztosító ragasztóval, majd sík felületre helyezve, a ferde végüket egymáshoz illesztve szorítsuk össze mind a négy sarkot. E művelethez használhatunk erős zsineget, vagy hevederes szorítót is. A sarkokra azonban ajánlatos ilyen esetekben derékszögű betéteket helyeznünk, amelyek megakadályozzák a darabok szétcsúszását, s a felületüket is védik a sérülésektől. A keret sarkainak a merőlegességét minden esetben derékszögű vonalzóval ellenőrizzük.



Az összeragasztott keret sarkait ezen felül különféle módon biztosítanunk is kell, hogy a lécvégek ne válhassanak el egymástól. Kisebb méretű keretek esetében elégségesek a függőleges oldalak felől vízszintesen beütött szegek is. A nagyobbakat, s főként a testesebb anyagból készítetteket a sarkok hátoldalán ajánlatos tűzőkapcsokkal, sarokvasakkal, felcsavarozott háromszögű saroklapokkal, vagy csapokkal megerősítenünk.



A keretbe többnyire üveg mögé szokás beerősíteni a képet, (kivéve üvegfestés….ugye) , amit üvegesnél célszerű levágatnunk, vagy ha van otthon üvegvágó magad is levághatod egy megfelelő méretű klipszes képkeret üveglapjából – más kérdés, hogy nem biztos hogy olcsóbb így.
Az üveget megtisztítva helyezzük a képkeret aljába, fektessük rá a paszpartuba foglalt képet (üvegfestésnél csak magát a paszpartut, vagy ha az nincs, a hátlapot), s az üvegre szorítva, vékony szegekkel (vagy fémlapkákkal, lamellákkal) rögzítsük a keretbe. Ennél a műveletnél vigyázni kell, nehogy a puhafa keretünket “szétkalapáljuk” a nagy igyekezetben 🙂  Esetenként a paszpartu fölé ajánlatos még egy pontosan beszabott kartonlapot is a keretbe szabni. A lefogó szegek beütésekor a keretet oldalról szövetdarabbal bevont fatömbbel támasszuk meg.

A kép keretét hátulról széles enyves ragasztószalaggal zárjuk le, a végeiket pedig a sarkoknál ferdén vágjuk össze.

Most már csak a képakasztót kell a keretre erősítenünk. Ezeket is külön lehet megvásárolni majd a keretlécbe ütögetni, bagy csavarni. A kisebb méretűeknél még megfelelő a képakasztó karika, ám a nagyobb – s főként a keretbe erősített üveg súlya miatt nehezebb kereteknél – jobb, ha a két oldalsó keretléc közé akasztó huzalt feszítünk ki, mert így a felső keretléc nem lesz túlterhelve, s a képet is könnyebben a falra akaszthatjuk, függőlegesbe állíthatjuk. Figyeljünk arra, hogy a megfelelő helyre kerüljön (értelemszerűen mindig középre 🙂 és fekvő illetve álló formátumú képnél a maga helyére!
Forrás: http://ezermester.hu/cikk-2277/Paszpartuk_es_kepkeretek_koltsegtakarekosan

 

Related posts:

Indiai óceán...és ami felette van 🙂
Csatlakozz az Üvegfestők Klubjához!
Figyelem, elindult a közönségszavazás!