Többen tudjátok, hogy 3. gyermekem idén március végén született.
Domának kicsit gyakorolnia kell a hasáról a hátára fordulást. Már 4 hónapos korában megfordult, de ritkábban csinálja, mint az elvárható „normális”, így biztos ami biztos alapon, védőnői javaslatra otthon tornáztatom.
Mikor hason már elfárad, ráfér egy kis biztatás, hogy lassan könnyíthetne a testhelyzetén, ha a hátára gurulna.
Egyszercsak azon kapom magam, hogy azt mondom neki:
„Gondold ki a buksidban, a testeddel meg csináld meg!”
És Doma meg is fordul szépen, diadalittas kis mosollyal a fején .
Majd elgondolkodom: hé, ez egy kulcsgondolat….miért is nem magamnak mondom!
Ha ez ilyen egyszerű – mert valóban az, bár attól még nem könnyű – akkor én magam miért nem így működöm?
Hányszor terveztem már el, hogy napi szinten fogok írni?
Hogy naponta megszólalok és írok Nektek?
Legyen szó akár üvegfestésről, akár az élet egészen más eseményeiről?
Mégis mindig hallgattam tovább.
Mert gondolkodni nem mindig könnyű.
Írni és írásra időt szentelni megint nem az.
De most kigondoltam a buksimban és a testemmel megcsinálom.
Mert eldöntöttem.
Így működünk.
Mindannyian.
Igen, Te is.
Bármit elérhetsz.
Bármit megvalósíthatsz.
Ha eldöntötted.
Drága barátom, akár festesz, akár nem, ne felejtsd a gondolatot: BÁRMIT.
Leave A Comment